Hát tényleg nagyon el vagyok maradva... Szóval 6 hónapos lett a nagyfiú. Hihetetlen számomra, hiszen még csak most tartottam a kezemben újszülöttként, de az egy évvel ezelőtti 12 hetes uh is, mintha csak most lett volna.

Közben lett három fogunk, jól belehúzott. Elmentünk a messzi mamáékhoz és ott bújt ki az első fogacska, semmi előzmény nélkül, de akkor láttam, hogy a mellette lévő is hamarosan kint lesz. Ez az alsó két metszőfog. Gondoltam én, hogy most egy kis pihi lesz, de nem. Egyik éjszaka vagy 15-ször kelt fel éjszaka, én a nagy melegre fogtam, de reggel láttam, hogy egy újabb fogacska készülődik a jobb felső szemfog. Jól meg is lepődtem, hogy szemfoga jön. Na ezzel azért nyűglődtünk egy keveset, de ez is kint van. Még mindig a legtöbbet szopizik, így néha a jó éles fogaival ráharap a cicire, na akkor csillagokat látok, és persze el is teszem rögtön. Ő meg csak vigyorog.:) Persze csak akkor jut eszébe harapdálni mikor már nem éhes, csak játszik a cicin.

6810 gramm és 68 cm Gergő. Doki néni szerint teljesen tökéletes. Meg is jegyezte, hogy milyen jó színe van, hát mondtam, hogy szinte egész nap kint vagyunk. A babakocsiban már nincs el valami jól így kenguruban cipelem van, hogy délután két órát is. Abban szeret aludni is. Na meg az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor szabad mindkét kezem és ha Kittinek kell valami, akkor tudok neki segíteni.

Már egyszer egy nap kap főzeléket vagy gyümölcspürét, szeret mindent, csak nem tudja, hogy mi az elég, csak tátja a száját még akkor is mikor már nem éhes.

Hát elég ritján jutok ide, de nem bánom, mert két picur dupla annyi időt követel magának. Csak azt sajnálom, hogy Gergőnek nem tudom olyan szorgalmasan írni a blogját, mint régen Kittinek. De úgy gondoltam, hogy ma mindenképpen írok, mert éppen egy évvel ezelőtt csináltam meg a tesztet, ami a pozitív lett. Most meg csodálkozva nézem az én nagyfiamat, aki már 4 hónapos is elmúlt. Hát egy kis imádnivaló húsgombó, már több, mint 6 kg és 63 cm. Már rengeteget nevet, néha hangosan mikor tisztábarakom, vagy fürdetem, de azt is nagyon szereti, ha bohóckodunk neki. A nővérére mindig mosolyog, ő meg teljesen el van olvadva olyankor.:)

Az elején egyáltalán nem volt sírós. Aztán jött egy időszak, amikor nagyon sokat sírt. Most megint kezd alább hagyni a sírás, csak akkor sír nagyon, ha egy kicsit túlfárad, na meg ha a cicit követeli. Egyszer szegény legurult az ágyunkról aludt, persze raktam a földre jó nagy párnákat, hogy ha véletlen leesik akkor ne üsse meg magát, de ő még a párnáról is legurult!:( Hála az égenk inkább csak megijedt nem ütötte meg magát, na persze a frász jött rám. Azóta hiába van sírás a kiságyban kell aludnia. Elég jól kezdi megszokni. Sírdogál, de egyre kevesebbet és tegnap egy hang nélkül aludt el. Persze hiányzik neki a cici, de sajnos a cumi nem kell neki, és az ujját sem szereti szopni, csak kedvtelésből. Úgyhogy csak egy pelust szorongat és zenét hallgat.

Enni még mindig csak anyatejet eszik. Megkóstoltattam vele a sütőtököt, hát nem díjazta el sem tudta képzelni, hogy mit akarok én a kanállal. Olyan fintort vágott, mintha narancsot adta volna neki és lökte ki a szájából. Pedig a nővére elsőre megevett egy fél üveggel. igaz egy pár héttel idősebb volt. Majd próbálok bele anyatejet tenni, bár nagyon nem vagyok oda fejésért!:(

Szeret a babakocsiban aludni és volt egy időszak, hogyha nem tudtunk délelőtt és délután is lemenni, akkor hiába csináltam vele bármit, csak az erkélyen volt hajlandó aludni!:) Jó, hogy már a kiságyban is eltud aludni, mert ebben a nagy melegben az erkélyen is szörnyen meleg van néha.

Végre idejutottam... Szóval a kis Gombóc Artúrom szépen növekedik. 3690 grammal jöttünk ki a kórházból és egy hónap alatt 4700 gramm lett a súllya. A tanácsadás után hat nappal megmértem akkor már kerek 5kg-ot nyomott a fiatalúr. Szépen szopizik, tápszer nem is kell neki. Nagyon mohó és sok levegőt nyel, ebből aztán néha nagy hascsikarások lesznek, de lényegesen hamarabb elmúlik neki, mint anno a nővérének. Általában cicin szeret elaludni. Este pedig nem hajlandó a kiságyában aludni, ahogy berakom 5-10 perc múlva észreveszi, hogy anya nincs a közelben és felébred, ha odaveszem magam mellé, akkor meg egyből elalszik. Pedig ezt nem akarom, hogy megszokja, csakhát egy fáradt anya már engedményekre is hajlandó, ha végre alszunk egy kicsit!:)

Egyre többet van fent. Vettünk neki pihenőszéket, ami rezeg, zenél, világít. Nagyon tetszik neki, a nővére meg irányítja a zenét, a rezgést!:) Néha még meg is hintáztatja benne. A kellemes zenére el is alszik. Nagyon szereti a zenét, a legnagyobb hasfájás közepén is, ha meghallja a zenét, az megnyugtatja. Tiszta apja!:)

Nővére még mindig imádja és védelmezi, édesek együtt.

Ja és 5 hetesen megajándékozott az első mosollyal!:)

Január 19-én reggel NST-re kellett mennem. Most először nagyon nehezen lehetett rávenni, hogy mozgolódjon, aludni szeretett volna. De a szülésznő jól megrázta a hasamat egy párszor, erre azért felébredt, és elkezdte az érzékelőket lerugdosni a hasamról. A méhtevékenység persze megint teljesen nulla volt. Így megkaptam a következő időpontot január 25-re, ahol már terheléses NST lett volna. Kicsit csalódott voltam, mert már annyira szerettem volna látni a kicsikémet. A nap teljesen eseménytelenül telt sehol egy görcs, semmi extra. Sokat játszottunk Kittivel, meséztünk. Este apával még megnéztük a Valóvilág Kiválasztást!:) Aztán még beszélgettünk egy darabig. Apa azon nevetett, hogy össze-vissza forgolódtam nem találtam a helyemet, sehogy sem volt kényelmes. Mondtam neki, hogy menjünk már szülni! De azt mondta, hogy hát ez nem rajta múlik. Majd fél 11 körül aludtunk el.

1 órakor ébredtem először a szokásos pisitúrára.:) Kimentem pisiltem, felálltam akkor vettem észre, hogy hoppá valami folyik. Csodálkoztam nagyon először is azért, mert Kittivel nem folyt el a magzatvizem. Másodszor azért, mert nem egyszerre folyt el, hanem szakaszosan, de azért elég nagy adagokban. Ekkor leültem a másik szobában, gondoltam apa hagy aludjon, mert ugye ha nincsenek fájások, akkor nem kell annyira rohanni. De negyed óra múlva a fájások is jöttek elég erősek és 5 percesek. Úgyhogy szóltam apának, hogy folyik a magzatvíz. Erre ő: „És akkor mit kell csinálni, be kell menni a kórházba?” Mondtam neki, hogy hát nem lenne rossz. Szegény félálomban még viccelődött is, hogy Gergő is olyan, mint Kitti az éjszaka közepén jut eszébe megszületni!:)Hívtam apósomat, aki éppen éjszakás volt ő vitt minket be a kórházba. Anyósomat is hívtam, hogy jöjjön Kittihez, de ő meg kinyomta a telefonját, mert azt hitte, hogy az ébresztő szólalt meg!:) De azért az otthonin sikerült vele beszélni. Szóval így 2-re már a kórházban is voltunk. Szerencsére pont a dokim volt az ügyeletes, jött is hamar megvizsgált, megszabadított a maradék magzatvíztől és azt mondta, hogy reggelre baba lesz, mert már két ujjnyi a méhszáj. Apa kérdezte is, hogy sima vagy császár lesz. Dokim azt mondta mivel a hegem nem érzékeny így simára számítunk, aztán meglátjuk. Még mondta, hogy EDA-t fogok kapni, mert ha mégis császár lenne, akkor így sokkal gyorsabb lesz. Hát gondoltam nem bánom!

3 óra után kerültünk a szülőszobába a fájások még elviselhetőek voltak. 4 körül a doki megvizsgált már 3 ujjnyi, kaptam oxit meg a beígért EDA-t, persze az Oxitocin hamarabb kezdett el hatni, de elviselhető volt. Fél 6 körül már csak a pereme volt a méhszájnak, de az EDA hatása is elmúlt (utánpótlást nem kaptam, mert a vége felé vagyunk), na ekkor már nagyon fájt, főleg az, ahogy a gyerek feszítette magát. A következő egy óra nagyon hosszú volt 1,5-2 perces fájásokkal, de nem jutottunk előbbre. Fél hétkor a doki kimondta a bűvös szót: császár. A gyerkőc feje nem fér be a szülőcsatornába és annyira küzdött, hogy közben 90 fokban elfordította a fejét, így meg végképp nem fér ki. Nagyon gyorsan a műtőben voltunk. A doki még ott is megvizsgált, hogy hátha változott a helyzet, de nem. Így 6 óra 53 perckor 3990 grammal és 51 cm-rel, császármetszéssel megszületett Gergő. Hát szó szerint úgy ráncigálták ki belőlem, jó nagy vágás kellett, hogy kiférjen. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nagy baba lesz. Nagyon sírt mikor kivették és még fürdették és öltöztették akkor is. Aztán mikor visszahozták hozzám már nyugodtabb volt, na és persze gyönyörű.

Aztán apuval is találkozott odakint, aki teljesen odavolt tőle, és nagyon sérelmezte, hogy csak néhány percet tölthetett vele. Én is csak pár szót tudtam apával beszélni, mert akut szobába vittek, ahol nincs csak délután látogatás. Azért itt kaptam helyet, mert mint kiderült megsérült a műtét közben a húgyhólyagom, kicsit össze kellett varrni és véres volt a vizeletem. De hála az égnek minden rendben volt már délutánra. Aztán azért nem kerültem le a gyerekágyra, mert helyhiány volt. Csak péntek délután kaptam helyet és attól kezdve Gergővel lehettem. Vasárnap már itthon is voltunk, és végre a kis családunk együtt lehetett.

Január 20.-án reggel 6 óra 53 perckor 3990 grammal és 51 cm-rel megszületett Gergő, a mi kis csodababánk!:)

Voltam hétfőn dokinál és a védőnőnél is. Doki szerint a baba bármikor jöhet, mert nagyon lent van a feje és a kisebb görcsöknek köszönhetően el kezdett kinyílni a méhszáj. De csak 2110-es. A hegem rendben van és nem is fáj, hála az égnek. Legalább ezen nem kell aggódni. Hétfőn éjszaka is görcsölt a hasam nem sokat aludtam, de abbamaradt. Kedden éjszaka már teljes csend volt a görcsök tekintetében. Persze két óránkénti pisilés az meg van. Apa ilyenkor felébred és mindig kérdezi, hogy jól vagyok-e.

Az egész család már készenlétben van, de a kis tökös jól megvárakoztat mindenkit!:)

Ma, szerdán meg voltam NST-n. Gergő békésen aludt a szülésznő alig tudta felébreszteni, össze-vissza rázta a hasam, mire felébredt, akkor mozgott jó sokat és el is engedtek minket.

Voltam a hétem NST-n. Picur szépen mozgott, meg is volt megint dicsérve. Méhtevékenység szinte nulla. Bár egy pár napja azért néha görcsölget a hasam, de ennyi. Vártam, hogy a szülinapomon előbújik öcsike, de nem. Neki saját különbejáratú szülinap kell!:) Én nem bánom, csak ne várasson már sokat magára, mert lassan már tényleg gurulok. Nehéz már minden, főleg Kittivel lépést tartani. Csak lihegek!:)

Ágyikója össze van rakva Gergőnek. Kitti előszeretettel rakosgatja be a babáit meg a pónikat. Szépen be is takargatja őket. Édes volt segített is összerakni a kiságyat, össze-vissza kalapált. Szóval az utolsó simítások is készen vannak, már csak a pici fiúra várnak.

Annyira várom már a fájásokat!:) Na jó nem a fájdalomra vágyok, hanem arra, hogy végre meglássam, és tudjam, hogy egészséges. Félni nem félek, tudom mi vár rám. Nagyon valószínűnek tartom a császárt, mert nem lesz kisebb,  mint a nővére, a hasam nagyságából ítélve. Azt meg tudom, hogy mivel jár!

És jöjjön egy-két tesópuszi! Ez két héttel ezelőtti állapot!:)

Voltam hétfőn a nőgyógyászomnál. A méhszáj teljesen zárt. Doki szerint még 1-2 hét benne van a dolgoban. Mondtam is neki, hogy megegyeztünk. Igaz nagyon kíváncsi vagyok már a kis pocaklakóra, de szeretnék teljesen meggyógyulni. Már egészen jól vagyok. Mondjuk még sokat köhögök, de kezedek egészen jól levegőt kapni az orromon.

Voltam tegnap megint NST-én. A szülésznő meg is dícsérte Gergőt: "Végre egy baba, aki szépen mocorog." Negyed óra alatt megint letudtuk a vizsgálatot. Örülök, hogy Gergő jól érzi magát.

Tegnap kicsit görcsölt a hasam, meg fájt a derekam. Meg is ijedtem egy picit, mert nekem Kittivel nem voltak ilyen jósló fájásaim, ott egyből élesben ment.:)

Kedden (12.28. 36 hét 6 nap) voltam uh-n. Babácskának a súlyát 2490 grammra becsülte a gép. A lepény már harmadfokban érett, de jól ellátja a dolgát. A hegem el van vékonyodva. Kérdezte a doki, hogy fájt-e már. Hát igen napokig fájt, mikor volt az a nagy hóesés. Úgyhogy én az időjárásra fogtam. 4.1mm a hegvastagság. 5mm alatt kritikus. És állítólag 5mm alatt már nem is engedik a sima szülést.:( Doki meg is jegyezte, hogy mostmár jó lenne, ha nem vékonyodna tovább. Hát jó lenne, ha tudnám befolyásolni. Hétfőn megyek hozzá és azt mondta, hogy akkor majd ránéz.

Első NST is megvolt szerdán. Vittem egy kis citromos teát. Gergőnek nagyon tetszett. Szülésznő szerint nagyon ügyes volt, negyed óra múlva mehettünk is, mert szépen ugra-bugrált. Legközelebb 5.-én kell mennem.

Elkaptunk egy vírus, persze én vagyok a legrosszabbul, mert szopogatós tablattákon és vitaminokon kívül nem szedhetek semmit. Alig van hangom és állandóan az orromat kell fújnom, de legalább lázas nem voltam, vagyok. Kitti hála az égnek elég jól viseli, bár az orrszívást nem csípi. De 37,2 hőemelkedése volt csak, és végig alszik éjszaka.

Ma, 31.-én hajnalban görcsölt egy kicsit a hasam meg a derekam is fájt, de így a betöltött 37 hét után ez nem is annyira furcsa. Bár apa kicsit ideges lett!:) Mondjuk azért nem bánnám, ha Gergő megvárná még meggyógyul az egész család!

Letudtam megint az orvoslátogatást. Vett kenetet tenyésztésre, hogy a szülésig kiderüljön, ha van valahol baktérium. A méhszáj kicsi rövidebb lett (2000), de teljesen zárt. Valószínűleg a súly miatt lett rövidebb.

Gergő jó nagyot nőtt a doktorbácsi szerint három hete 82 mm volt a buksija átmérője, most meg 92mm. Hát érzem, hogy a súlya is biztos sokat nőtt, mert néha alig bírok menni úgy nyom a fejecskéje. A magzatvízem változatlanul a normál értéken belül, de elég sok.

28-án kell menne uh-ra és 3-án pedig a dokihoz, Húha addigra már a 38. héten leszek. Jó lesz ha lassan összekapom magam, mert még nem is álltam neki babaruhát mosni. Jó de már mindent megvásároltam az orrszívó kivételével.

Meg azért nem ártana összpakolni a kórházi cuccomat is. Na majd hétvégén arra is sort kerítek. Mert azért ez már tényleg a célegyenes. Aztán meg úgyis itt a karácsony. Jaj alig várom!

Voltam a dokimnál. Érdekes módon most a magzatvizem megint normális mennyiségű. Hát én nem tudom egyszer nagyon sok utána normális, aztán megint ugyanez. Az orvosom szerint a picurral miden rendben, szépen fejlődik, talán még egy picit nagyobb is a koránál. A kis kukiját megint mutogatta nekünk!:) Aranyos volt az orvosm azt mondta, hogy így lesz kerek a világ egy fiú - egy  lány. :)

Még azt is mondta a doki, hogy a következő uh-án már nézni fogják a heggvastagságot és ha elvékonyodna nagyon akkor nem várják meg, hogy beinduljon a szülés, hanem kiveszik a babát. Hát a lényeg, hogy ő biztonságban legyen.

Legközelebb 3 hét múlva kell mennem a dokihoz, húú akkor már nagyon közel lesz a szülés.

El sem hiszem, hogy már két hónap sincs vissza. Most amúgy is olyan gyorsan telik az idő, mindjárt itt a karácsony, a szilveszter aztán meg jön a picur! Decemberben el is intézem a vásárlást meg összpakolom a kórházi cuccomat. Meg hát ki kell mosni Gergő ruháit is.

Ja tényleg múltkor vettem neki sapkát. Kitti egyből próbálta a fejére húzni és mondta, hogy Kittié. Mondtam neki, hogy nem ez az öcsikéjé lesz. Erre  odahozta nekem odarakta a hasamhoz és mondta "Tessék". Édes mikor megkérdezem mit csinál öcsike mutatja, hogy alszik. Múltkor már mondtam neki, hogy anyának kórházba kell mennie, mikor öcsike megszületik, mutattam neki, hogy ki kell venni a pocakból. Mondtam neki, hogy ő  is ott volt mikor pici baba volt. Erre ő nevetett és azt mondta: "NEM". Lehet, hogy a gólya hozta?:)

Ma voltam ultrahangon. A baba a korának megfelelő méretekkel rendelkezik. Becsült súlya 1360 gramm. Magzatvíz mennyisége ismét a felső határt súrolja. Már egyszer több volt, de később meg normális mennyiséget mértek, most megint több. Az orvosom azért alaposan megnézte a baba pocakját, veséjét, de minden rendben van. Az én cukorterhelésem is tök jó. Remélem minden rendben lesz továbbra is a kis manócskával. Doki szerint nem kell aggódni, de hát könnyebb mondani, mint kivitelezni.

Papa vitt el, addig apa itthon maradt Kittivel. Mondta a papának, hogy jöjjön be, és nagyon örült, hogy a saját szemével megbizonyosodhatott róla, hogy kisfiú lesz a második unokája.:) Most nagyon szépen mutatta magát a kis Gergő.

Kitti édesen modja, ha kérdezem, hogy hívják a kistesóját: GERGŐ. Bár múltkor erre a kérdésre ezt válaszolta: BABÁM és megsimogatta a hasam és adott rá puszit.

Hoztam egy pocakos képet is!

Na itt vagyok. Hétfőn voltam az orvosnál. (28.hét) Méhszáj teljesen zárt. Mondom a dokinak, hogy Kitti már a 25.-26. héten szépen befordult, mert egyfolytában a mellem alatt éreztem, hogy rúgdos. De ez a kisfiú így a 28. héten is kétoldalt mocorog. Meg is nézte azt mondta nagyon jól érzem, persze keresztbe fekszik, faros a kis drága. Azt mondja a doki, hogy azért még bőven van ideje, de ha így marad a fekvése, akkor nincs vita tuti a császár. Cukorterhelés eredménye rendben. Éhgyomorra volt 4,3 és két óra múlva 5,8. Hála az égnek nincs diéta!:) Nem is tudom, hogy azt hogyan lehet betartani terhesség alatt,  mikor az ember mindenfélét kíván. Persze a baba érdekében mindent!

Rákérdeztem a magzatvízre, most teljesen nomrális, úgyhogy aggodalomra semmi ok. A neme most nem jött szóba, de november 9.én mennem kell  ultrahangra. Úgy néz ki apa is el tud jönni, és akkor talán már tényleg biztosabban kiderül a kicsi neme.

Most mióta január 19-ről 25-re átírtuk a baba érkezését, azóta folyamatosan egy héttel nagyobbnak méri a doki! Szóval lehet, hogy felesleges volt. Na mindegy mire uh-ra megyek már a 30. héten fogok tartani, majd kiderül, hogy akkor mekkora lesz. Aztán majd úgyis akkor jön mikor ő akar. Úgy repül az idő. Lassan hozok egy pocakfotót is!:)

Az elmúlt hónapban 1 kg-ot híztam, úgyhogy még mindig csak 60-nál tartok, szerintem Kittivel ilyenkor már több voltam, ja és nem vizesedek egyenlőre, Kittivel ilyenkor már igen.

Amúgy jól vagyok nagyon, néha persze egy kicsit fáj a derekam, meg hamarabb elfáradok, ja és a 3.ra mire felérek jót szuszogok!:) Aludni még kényelmes és csak egyszer kell pisilni menni!:)

Hétfőn megint voltam az orvosomnál, hihetetlen, hogy megint eltelt egy hónap! Már a 25. héten tartok a rugodsás egyre jobban erősödik. Apa csak néz, hogy már pulcsin keresztül is lehet látni a mocorgást!:)

Szóval a doki szerint nagyon szépen fejlődik még egy héttel kb nagyobb is a koránál. Most nem álíltotta határozottan, hogy kisfiú, de szerintem az. Na majd hat hét múlva megyek uh-ra akkor már csak eldől.

Azt mondta még a dokim, hogy talán egy lelehetnyivel több a magzatvíz, mint kellene, de nem igazán foglalkozott vele, úgyhogy úgy döntöttem én sem nagyon fogok. Majd 3 hét múlva megyek vissza hozzá és akkor majd rákérdezek, hogy mi a helyzet a magzatvízzel.

Apa közben kérdezte, hogy megint császár lesz-e. Mondtam neki, hogy simának indul, de majd közben kiderül, ha nagyon elhúzódna, akkor tuti a császár. Erre apa: "Ha sima lesz én nem megyek be, nem akarom látni a szenvedésed!" Hát ami igaz az igaz, szegény nagyon ki volt bukva, hogy nem tudott segíteni. Na nem piszkálom ezzel, addig még úgyis meggondolja magát!

Ja meg azt is kérdezte apa, ha császár lesz akkor ugyanott fognak-e vágni. Hogy mik jutnak az eszébe!:) Bennem ez fel sem merült, de szerintem nem ugyanott vágnak.

Kaptam beutalót cukorterhelésre!:( Éljen! Jövő héten el is megyek, biztos megint nagy élmény lesz.

Nagyon aktív a mi kisfiúnk. Rengeteget ugra-bugrál. Nyílván azért, mert elég sok helye van még neki. Sokkal jobban és többször érzem a mocorgást, mint Kittinél.  Valószínűleg azért, mert Kittinél melső fali lepényem volt, most meg a hátsó falon van. Pedig én meg mertem volna esküdni, hogy megint melső fali lesz a lepény,  mert nagyon szeretek hason aludni és állítólag akkor az esetek nagy részében ott tapad meg. Na de most egy darabig még nem fogok a hasamon aludni!:)

De a lényeg, hogy már apa is érzi a rugdosást. Főleg ugye este aktív mikor vízszintbe helyezem magam, ilyenkor apa is megnézi, hogy mit csinál a kis legény. Akinek már választottunk nevet: Gergő lesz.

Voltam az orvosomnál hétfőn már 20 hetes a picikém. Megnéztük uh-án is éppen aludt. Mondtam is a dokinak, hogy a váróban nagyon akítv volt aztán éreztem, hogy elcsnedesedik. Hogy repül az idő. El sem hiszem, hogy már félidő. Rengeteget ugra-bugrál és egyre erősebb.

Minden rendben van a dokim szerint a méhszáj teljesen zárt, pedig mostanában egy párszor eléggé fájt a hasam, de valószínű csak a szalagok húzódnak. Kittivel is emlékszem, hogy voltak olyan napok, hogy alig tudtam felkelni aztán másnapra meg semmi bajom nem volt. Igaz most ez általában két napig tart nem tudom miért.

Az AFP eredményem jó lett, örülök neki. A vérképem is rendben van, bár a doki azt mondja, hogy a vas kicsit határon mozog, úgyhogy a biztonság kedvéért kaptam vasat, ja meg magnézium citricit. Aztán beszéltünk ismét arról, hogy nem 100%, de elég valószínű az újabb császár, aminek nem nagyon örülök, de fő a biztonság. Mondtam neki, hogy azért nem örülök főleg, mert anyukámnak 30 egynéhány éves korában volt egy kis műtéti beavatkozástól agyembóliája egy vérrög miatt. Persze az előző császárnál sem volt semmi gond, de mondtam neki, hogy tartok ettől egy kicsit. Azt mondta, hogy majd visszatérünk rá lehet, hogy kapok majd vérhigítót a biztonság kedvéért, ha tényleg császárra kerül a sor. Na majd meglátjuk.

Na megvolt a 18 hetes uh is. Kitti keresztszülei vittek el engem és Kittit, mert apa sajnos éjszakás és aludnia kellett. Minden a legnagyobb rendben van a picurral (most is éppen rugdos Kitti szerintem nem mozogtt ilyen sokat). Pont a korának megfelelő méretekkel rendelkezik.

Vicces, hogy pont úgy feküdt, mint Kitti a 18 hetes uh-án, hason, négykézláb. Na gondoltam, hogy ebből nem sok kukucska lesz a lába közé. De ügyes volt a dokim és lefülelte még nekem is megmutatta, hogy úgy tűnik kisfiú a drága. Persze mondta, hogy nem 100 %, de szerintem is elég egyértelmű volt. Meghát az anyai megérzésem is ezt súgta az elejétől fogva. Apa boldog, mert azt mondta, hogy most fiút szeretne, és úgy tűnik, hogy teljesül a kívánsága. Érdekes, hogy elsőre meg mindeketten lányt szerettünk volna, úgyhogy egyáltalán nem panaszkodhatunk. Mondjuk én két kislányt is el tudtam volna képzelni. De a lényeg, hogy egészséges legyen a kis drága. Olyan érdekes volt látni, hogy milyen nagyot nőtt a 12 hetes uh óta. Már 240 gramm a becsült súlya!:)

A család is örül, hogy kis kukis lakik a pocakban, így mindkét nem képviselteti magát.

Fura most nagyon belegondolni, hogy lány után egy fiú lesz, biztos merőben más lesz a két gyerek, de éppen ez lesz benne a legjobb. Meg állítólag a különböző nemű gyerekek között kisebb a testvérféltékenység. Na majd ezt is meglátjuk!:)

Hétfőn voltam az orvosomnál, megnéztük a babócát. Hát nála az ultrahang gép elég régi, de a lényeget láttuk. Megmérte a kis fejecskéjét, amiből egyből megállapította, hogy pár nappal idősebb is a koránál. Megnéztük milyen szépen pulzál a szívecskéje. Mondta a dokim, hogy nem 100%, de elég valószínű, hogy a következő is császár lesz. Mert ilyenkor van egy hegg a méhen és a sok erölködéstől elrepedhet. Hát majd meglátjuk. Még én az orvosnál voltam addig Kitti mamával és papával az Árkádban megnézte a homokvárakat és találtak egy csúszdát is, ahonnan Kittit elráncigálni sem lehetett volna. Dokim mondta, hogy kedden vagy csütörtökön ejtsem meg a 16. heti vérvételt is. Így ma reggel el is mentem apa még Kitti javában aludtak. Aztán még haza nem értem nagyon jól el voltak. 4 kéncső vért vettek le, minek nekik annyi!:) Na jó tudom mindegyikből mást néznek. De ami hülyeség szerintem, hogy megint meghatározzák a vércsoportomat, ami tuti, hogy nem változott az előző terhesség óta. Na mindegy.

Ami érdekes volt, hogy a laborpapírokért fel kellett menni a klinikán az új épület első emeletére. Pont a meddőségi rendelés mellett van a terhesgondozó rendelő. Eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt mennyit üldögéltem ott és csak remélni mertem, hogy egyszer nekem is lesz gyerekem. És most meg el sem hiszem, hogy már a második baba van a pocakomban! Hihetetlen!:)

Ja és a legjobb néha már érzem, hogy mocorog a kis pocaklakó. Egyik nap apával beszélgetünk Kitti már aludt én ülők a széken, jól hátradőlve, hogy kényelmes legyen. Egyszercsak akkorát rúgott a kicsi, hogy úgy megijedtem én is ugrottam egyet. Apa mondjuk egyből levágta, hogy mi lehetett. Úgy látszik elszoktam tőle, hogy csak úgy rúgdosanak a pocakomban. De közben meg olyan szuper.

Ja és egy kép a 16 hetes pocakról. Mondtam a dokimnak, hogy mindenki azt mondja, hogy nagy a hasam ahhoz képest, hogy milyen idős terhes vagyok. De azt mondta ne foglalkozzak vele, mert lazábbak a szalagjaim és ennyi.

Érdekességképpen Kittivel a 16 hetes pocak. Szerintem akkor sem volt sokkal kisebb.

Ma kaptam sms-t, hogy a vévétel eredménye megszületett.  Csodálkoztam is, hogy ilyen hamar, mert azt mondták két hét, de éppen letelt egy hét.  Persze akkor vettem észre, hogy sms-t kaptam mikor pont lementünk a játszótérre. De mikor este feljöttünk az volt az első, hogy megnéztem.

Az eredmény negatív! Down-kór kockázat 1: 14 000

Edwards-kór elfordulására kevesebb, mint 1: 50 000

Úgy örülök neki, hogy minden rendben van a csodababával. Most éppen azt várom türelmetelenül, hogy megérezzem a mocorgást. Néha már szoktam érezni valamit, de nagyon gyengén és elég ritkán. Mondjuk a 14. héten még nincs okom türelmetlenkedni.:)

Hányinger végre elmúlott így már sokkal jobban tudom ismét a lépést tartani a kis örökmozgómmal. Néha futok utána a játszótéren. Na ez azért elképzelhetetlen lett volna mikor Kittivel voltam terhes. Na de ha szaladni kell, akkor szaladni kell nincs mese. Ez a gyerek ezt szokja meg. Már a kezdetek kezdetén mikor még nem is tudtam, hogy terhes vagyok rengeteget cipeltem Kittit. Szóval meg van edződve a kis pocaklakó.

Tegnap volt a 12 hetes ultrahangon. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen. A papa vitt el minket Kittivel. Ebben a nagy melegben kislányom olyan jó volt, mint egy kis angyal egy hősként viselte a megpróbáltatásokat.

Az ultrahangra nem kellett sokat várni nagyon és aranyos orvos volt. A számított terhességi kor 13 hét 1 nap. A mért kor pedig 12 hét 3 nap. Én azt hittem kicsit nagyobb eltérés lesz, mert ugye elég hosszú ciklusaim vannak, de csak 5 nap az eltérés. Ülőmagassága a babának 58,5mm. Tarkóredő 1,6. szívhang szép erős. Teljesen odavoltam mikor mutatta a doki. Még a kis talpacskájára is rávitte a vizsgálófejet és mind az öt ujjacskáját megszámoltuk.:)

Aztán kellett kérnem beutalót vérvételre azt is rögtön megírták. Kellett hozzá mobilszám és e-mail cím is. Mert ha kész a vévétel eredménye akkor kapok egy sms-t és a papírt elküldik nem csak a dokinak, hanem nekem is e-mailban. Csak néztem, de hát haladni kell a korral. Nem votl előttem senki, úgyhogy egyből levették a vért is.

Utána haza kellett ugranunk egy papírért, amit kértek a postán, Kitti már majdnem elaludt a kocsiban hazafele. Aztán még mentünk a postára beszéltem a főnökömmel, hogy mi újság. Aranyos volt mindenki nagyon örültek. Kolléganőm mondja, hogy a főnököm  végigment délután a postán és mindenkinek elújságolta, hogy terhes vagyok!:)

Na és a kép a picurról: