Azért lett a blog címe, hogy csodababa napló, mert az tényleg egy nagy csoda, hogy spontán terhes lettem.

Két elzáródott petevezeték miatt csak lombikkal lehetett gyerekünk. Kitti így született meg harmadik beültetés után. Később szülés után mikor visszamentem az orvoshoz kérdezte, hogy akarunk-e védekezni mondtam neki, hogy nem sok értelmét látom, mert két elzáródott petevezetékkel vajmi kevés esélyem van teherbe esni. Ő még akkor meg is kérdezte, de ha mégis terhes leszek, akkor mi lesz, mert volt már ilyen. Én csak azt mondtam, hogy annál jobb biztos nagyon örülnénk neki. Bár gondoltam, hogy erre azért elég kicsi az esély.

Másfél évvel később az történt, hogy egyszercsak egyik napról a másikra nem jött rám néhány nadrágom, pedig már csak egy kilóval voltam több, mint mikor Kittivel terhes lettem. Persze a menszeszem is késett, de nemigen foglalkoztam vele, mert nem egy óramű pontosságú az előző cikulsom is 48 napos volt. Szóval ezek a jelek nem különösebben izgattak, de mikor már második napja erős hányingerrel küzdtem és rá sem bírtam nézni a húsra, nemám megenni pont úgy mikor Kittivel terhes voltam na az már kezdett gyanús lenni. Apának még ekkor sem szóltam, mert hihetetlennek tartottam az egészet. Néha arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak gyomorrontásom van!:) Aztán egy pár napja már terveztem, hogy veszek egy tesztet kíváncsiságból, de valahogy nem jutottam el oda. Aztán megvettem és megcsináltam, igaz délután volt. Úgy álltam neki, hogy biztos negatív lesz csak beképzeltem az egészet. De leesett az állam mikor a kontrollcsík még sehol sem volt a másik csík meg ott virított erősen, persze aztán a kontrollcsík is megjelent. Én meg csak álltam és néztem és még a könnyem is kicsordult teljesen meghatódtam. Kitti éppen aludt ekkor (2010. május 29.) apa meg a számítógép előtt ült. Odaadtam neki a tesztet, erre azt kérdezte, hogy:

- Mi ez?

- Hát egy pozitív terhességi teszt.

-Azt látom, de ez meg hogy lehet?

-Hát én sem tudom, talán egy jó nagy CSODA!

Na azért mindkettőnknek kellett egy kis idő mire magunkhoz tértünk!:) De azóta is rettenetesen örülönk a kis pocaklakónknak. Apa még aznap elmondta, hogy ő most egy kisfiút szeretne. Hát majd meglátjuk a lényeg, hogy egészséges legyen. Apa azt találta ki, hogy nem mondjuk el a családnak csak az ő szülinapján a családi bulin. De aztán olyan hirtelen el kezdett nőni a hasam, hogy már a játszótéren ketten is kiszúrták. Úgyhogy két hét múlva mégis elmondtuk a szülőknek. Teljesen le voltak döbbenve azt hitték, hogy viccelünk, de mindenki nagyon örült. A dédimamáknak végül csak a szülinapon mondtuk el aranyosak voltak nagyon először ők sem éretették, hogy hogyan történhetett, de nagyon boldogok voltak, hogy útban van a követekző dédunoka.

Persze utána kezdtem el gondolkodni, hogy te jó ég miket csináltam én mikor még nem is tudtam, hogy terhes vagyok. Kittit vittem egy jó párszor biciklivel. Voltunk tekézni, ahol 8-10 kg-os golyókat emelgettem. Kittit egy csomószor felhoztam a harmadikra bár éreztem, hogy nagyon nehéz már. Na azóta már gyalog jön és megy le. Ja és apa vitt a nyakában egyszer!:)

Na azért nálam jött egy pár para, hogy vajon jó helyen van-e, mert ugye két elzáródott petevezetékkel akár méhenkívüli is lehetne. Az orvostól két héttel későbbre kaptam időpontot. Jaj az a két hét de lassan telt. De aztán június 14.-e lett és a dokimmal együtt először megláttuk a petezsákot és utána a dobogó szívű babát, aki nagyon mocorgott ekkor volt 8 hetes. Nagyon aranyos volt az orvosom, mert állandóan azt mondogatta, hogy "Gratulálok. Nagyon ügyesek voltak!":)